A borok minőségi besorolásánál ma négy kategória használatos Magyarországon, ezeket a cukortartalom, alkoholtartalom, termőhely, földrajzi eredetmegjelölés és egyedi tényezők mentén különböztetik meg egymástól.

Asztali bor

Az asztalai bor olyan szőlőfajtákból készült, melyeket az asztali szőlőbor osztályba soroltak, és a megyei fajtalistákon szerepelnek. Könnyű, egyszerű, 9-15 százalékos alkohollal rendelkező bor.

Tájbor

Azok a jobb minőségű asztalai borok, melyek a borvidéknél nagyobb, és eltérő egységű termőtájról származnak. Néhány szabály miatt előfordul, hogy tájborként lehet csak forgalomba hozni magas minőségű borokat.

Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor

Olyan bor, mely meghatározott termőhelyen termett szőlőből készült, ezt a palackon külön feltüntetve kerül forgalomba, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokkal rendelkezik. A bor származásában és minőségében teljesen, fajta és évjárat tekintetében 85 százalékosan meg kell felelnie elnevezésének és jelölésének.

Védett eredetű bor

Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, földrajzi eredete borvidékre, vagy annál kisebb területre lehatárolt. Egyedi szabályozás írja elő tulajdonságait, a szőlőfajta, az elkészítés, a forgalomba kikerülés szintén szigorúan és részletesen meghatározott. A szabályzatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium adja ki a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, és a Bor Eredetvédelmi Bizottságának felterjesztése alapján.